A Kovászna-Hargita megyei kivizsgáló bizottság jelentésével kapcsolatos különvéleményt fogalmazott meg és terjesztett elő Csiha Tamás szenátor és Takács Albert Csaba képviselő. Az előterjesztésből kiderül, hogy milyen tendenciózusan készült a magyarságot a románok elűzésével vádoló jelentés. A meghallgatások anyagát titkosan kellett kezelni, ennek ellenére a bizottság elnöke, Mihai Teodorescu a Curierul national 1991. júl. 19-i számában már adatokat közölt. A bizottság előre elfogadta a fejezetek címeit /pl.: A feszültség, bizonytalanság és aggodalom légkörét kiváltó és a románok tömeges elvándorlását okozó tényezők/. Előre elfogadták tehát, hogy elűzés történt. A jelentés 4000 elűzöttet említ, holott az SRI jelentése szerint 260 román hagyta el a megyét. A különvélemény adatok sorával bizonyította, hogy a hivatalos jelentés következtetései nem helytállóak. /Népújság (Marosvásárhely), okt. 22., 23./
1991. október 25.
A Népszabadság átvette Tófalvi Zoltán cikkét. /A marosvásárhelyi kirakatper. Ismét előre megírt forgatókönyv? Tófalvi Zoltán cikke az Erdélyi Naplóban - rövidítésekkel./ A cikk mellett olvasható Kincses Előd megjegyzése. Mihaila Cofaru azt vallotta: alighogy kiszállt Marosvásárhelyen a buszból, fejbe verték, elvesztette az eszméletét. Ha ez igaz, akkor Cofarut a Grand Szállodától legalább 150 méterre ütötték fejbe. A hotel előtti térség dugig volt vatrás román tüntetőkkel. Az ír tévésektől származó videofelvételek kétségtelenné teszik, hogy a Grand Hotel elé egyetlen busz sem állt be. Akkor viszont Cofaru támadóként érkezett. Amennyiben a buszból való kiszállás után ütötték le, akkor ő nem lehet azonos a 150 méterrel távolabb a földön fekvő emberrel. Az külön kérdés, hogy egy rúgás hogyan minősíthető "különös kegyetlenséggel" elkövetett gyilkossági kísérletnek. /Kincses Előd: A jogász szemszögéből nézve. = Népszabadság, okt. 25./ Tófalvi Zoltán írása: Erdélyi Napló, okt. 10.
1991. október 28.
A parlament okt. 28-i ülésén az RMDSZ képviselői konkrét érvekkel, adatokkal cáfolták a vádaskodásokat a Hargita és Kovászna megyéből állítólag elüldözött románokról készített jelentés folyatódó vitájában. Amint megszólalt egy RMDSZ-képviselő, a többiek verték az asztalt, kiabáltak, alig hagyták szóhoz jutni. A román képviselők indulatosan támadták a magyar kisebbséget, például Gheorghe Dumitrascu: "Kossuth a román nemzet gyilkosa, olyan mint Eichmann Izraelnek." Agatha Nicolau: "A magyarokat nem érdekli az általuk ortodox templomok felé dobott kő íve." Romulus Vulpescu: "Vezessék be a katonai diktatúrát két megyében, számolják fel a magyar tévét." Ioan Bogdan "A magyar kisebbség viselkedjen úgy, ahogy kell." Dumitru Pop: "A magyarok tele vannak nemesi gőggel." Dan Carpatina /Román Nemzeti Egységpárt/ képviselő a magyarok románellenességét a kiegyezésig vezeti vissza, innen vezet az út szerinte a Magyar Autonóm Tartományig és ez erőszakos cselekedtek formájában máig húzódik. A képviselő erőszakos elmagyarosításról is beszélt. Mircea Cretu /RNEP/-képviselő szerint a bécsi döntés után a románságot súlyos sérelmek érték, ha teret engednének, akkor ez most is bekövetkezne, csak egy új Hitler kell hozzá. Hajdú Gábor RMDSZ-szenátor a bekiabálások közben adatokkal, dokumentumokkal cáfolta a jelentést. Markó Béla RMDSZ-szenátor válaszolt Mihai Teodorescu azon kijelentésére, hogy nem létezik egyetlen magyar sem, akit etnikai okokból bántalmaztak volna. Tiltakozik Maros megye lakossága nevében, mondta, tiltakozik Sütő András nevében, aki 1990. márc. 19-én egy gyilkossági kísérlet nyomán elvesztette egyik szemét, a ludasi állomáson bántalmazott magyar gyermekek nevében, a Görgény völgyében megvert magyar értelmiségiek nevében, a lista nagyon hosszú, nem akarja folytatni, nehogy izgatással vádolják. Romulus Vulpescu író-szenátor nagy tapsot aratott magyarellenes kirohanásaival, általános pusztítást kívánt elrendelni mindennel szemben, ami a romániai magyar szellemiséghez, identitáshoz tartozik. Kozsokár Gábor RMDSZ-szenátor kimondta, hogy a jelentés meghamisítja a valóságot. A többi magyar képviselő is cáfolta a jelentés alaptalan vádaskodását. Pop Dumitru elsősorban Tőkés László és Szőcs Géza ellen intézett dühödt kirohanást. Az ülésről Román Győző és Béres Katalin tudósított. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./ Amint a Vasile Mois, a szenátus egyik alelnöke kijelentette, hogy a "román méltóság ellen követtek el gyilkossági merényletet Erdély összes megyéjében", Romulus Vulpescu szenátor a rádió és televízió magyar adásának megszüntetését követelte, amivel nagy tapsot aratott. Javasolta a két megye kétnyelvű helységneveinek betiltását és szorgalmazta, hogy a kétnyelvűséget sehol, semmilyen formában ne engedélyezzék. Domokos Géza, az RMDSZ elnöke javasolta a jelentés külföldi terjesztését. Ez a jelentés önmagát vádolja, a benne foglalt gondolkodásmódot, ezzel lejáratják Romániát. A katonai közigazgatásra és a magyar adás eltörlésére vonatkozó javaslat ma már Dél-Afrikában sem fordulhat elő. /MTI/
1991. november 4.
A román parlament folytatta a Hargita és Kovászna megyéből elüldözött románokról szóló jelentés megvitatását. A román képviselők, elsősorban a Nemzeti Megmentési Front és a Románok Nemzeti Egységpártja tagjai, szélsőséges hangnemben támadták az RMDSZ-t, a katolikus, református és evangélikus egyházakat. Petre Turlea az elsők között támadta az RMDSZ-t, Mihai Teodorescu szenátor kifogásolta, miért énekelték a templomban a magyar himnuszt. Bajcsi Ákos RMDSZ-képviselő névre szólóan cáfolta a Hargita-Kovászna jelentést /például: a jelentés szerint Tanasét elüldözték, valójában ma is Kézdivásárhelyen dolgozik/. Ion I. Bratianu durvaságban igyekezett túltenni a Román Nemzeti Egységpárt néhány szenátorán, ordítozott. Nagy Benedek képviselő a jelentésnek a magyarság kollektív bűnösségére vonatkozó részét utasította vissza. Többen követelték az RMDSZ betiltását, Szőcs Géza és Tőkés László elleni vizsgálat megindítását. /Béres Katalin: Tovább a Golgotán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./ Az általános vádözön után Bárányi Ferenc RMDSZ-szenátor rámutatott arra, hogy sem a királyság, sem a vasgárdista, sem a kommunista rezsim alatt nem sértették meg és nem alázták meg ennyire a magyar kisebbséget. Romániában nem albérlők vagy bérlők vagyunk, hanem társtulajdonosok, mondta, hozzátéve, hogy e figyelemelterelő kampány mögött a lemondott miniszterelnök, Petre Roman áll. /MTI/ Kerekes Károly képviselő hangsúlyozta, hogy amikor a romániai magyarság elleni offenzíváról van szó, akkor csaknem teljes a nemzeti egység. A jelentés az egész magyar nemzetet bűnösnek mondja. /Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./ A parlamenti ülést közvetítette a televízió, a nézők végre hallhatták az RMDSZ-képviselőket is. /A székelylakta megyék "ügye". = Magyar Nemzet, nov. 6./
1991. november 10.
Friss élmény még, emlékeztetett Beke György, ezer moldvai csángómagyar zarándokjárása Budapesten, a pápalátogatás napjaiban. Megindító látvány volt, amint a Hősök terén elsőnek egy csángó pár lépett a pápa elé, szerény ajándékkal, egy fényképalbummal az életükről. A csángó zarándokok tudták, hogy harmadiknak II. János Pál elé járuló pap, Luizikalugor szülötte, Horváth Antal csíkszentdomokosi plébános a csángók szószólójaként a magyar misézés jogát kérte számukra. Egy idő múlva ismét megszólalt Ion Robu bukaresti érsek, hatalmi szóval bejelentette a román televízióban, hogy a csángók románok, nincs joguk magyar szentmiséhez, nem szabad megengedni a magyar egyházi szolgálatot, mert ez is "a magyarosítás egyik formája" lenne. Valójában Ion Robu mindenki másnál jobban ismeri az igazságot, hiszen ő is Csángóföld szülötte. Családja már csángó püspököt is adott, Mihai Robut, akit Szabófalván még úgy hívtak, hogy Rab Mihály. Domokos Pál Péter a rokonság fokát is kiderítette: átadott Beke Györgynek egy újságcikket, amely 1932-ben jelent meg az Erdélyi Lapok című nagyváradi katolikus újságban /I. évfolyam, 97. szám/. Jávor Béla író ugyanis 1932-ben felkereste Mihai Robu püspököt Iasi-ban, erről számolt be a lapban. A püspök pappászentelésének huszonötödik évfordulóját ünnepelte, az ünnepre eljött Szabófalváról egész atyafisága. Testvérei így mutatkoztak be: Rab András és Rab Mária. A püspök pedig így nyilatkozott: "Otthon, a szülői házban beszéltem magyarul. Ennyit ma is beszélek, de nem célom, hogy megállítsam a csángók elrománosítását. Ma általánosságban csak azoknál létezik nyelvprobléma, elvétve, akik erdélyi sovinisztákkal összeköttetésbe kerülnek. De a tömeg nem érzi a magyar iskola és a magyar pap szükségességét. Viszont, ha maga a nép kívánná ezt, akkor sem volna a mi feladatunk." /Beke György: Lelkek szabadságharca. = Új Ember, nov. 10./
1991. december 3.
Dec. 3-án a magyar parlamenti küldöttség Bukarestben találkozott a Hargita-Kovászna jelentést készítő parlamenti különbizottsággal. Mihai Teodorescu, a bizottság elnöke azt hangsúlyozta, hogy nem vizsgáló, hanem kihallgató bizottságról van szó. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./
1991. december 14.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége /RMPSZ/ dec. 14-én Sepsiszentgyörgyön tartotta első közgyűlését, ahol megvitatták és elfogadták az alapszabályt és a programot. Ismertették a szövetség küldötteinek Mihai Golu tanügyminiszterrel dec. 10-én folytatott tárgyalását, amikor ismételten kérték az anyanyelvű oktatás jogainak tiszteletben tartását, hangsúlyozottan a történelem és a földrajz anyanyelven történő oktatását. A közgyűlésen megjelentek az RMDSZ Országos Elnöksége, az egyházak, a Magyar Középiskolák Országos Szövetsége /MAKOSZ/, a Tanügyminisztérium, továbbá a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztályának képviselői. A szövetség megválasztotta az eddigi ideiglenes vezető tanács helyébe lépő új vezetőséget. /Elnök: Lászlófy Pál (Csíkszereda), alelnökök: Matekovits Mihály (Arad), Pál Zoltán (Kolozsvár) és Nedeczky László (Brassó). /Népújság (Marosvásárhely), dec. 19./
1991. december folyamán
A diáklapok változatlanul jelentkeznek, erre példa a Képződmény, a Benedek Elek Tanítóképző (Székelyudvarhely) "hébe-hóba megjelenő diáklapja" vagy a KHM, a Mikes Kelemen Líceum /Sepsiszentgyörgy/ kiadványa, ugyanezen középiskola lapja volt még a Fogak és a Pepita, no meg a Vándorló Iskola, a líceum alkalmi kiadványa. A KFT és a Tintaszósz a Kölcsey Ferenc Líceum /Szatmárnémeti/ diáklapjai voltak, de az eredeti című: "...?" lap is az ő érdemük. Nehéz lenne összeszámolni hányfajta diáklap jelentkezett ebben az évben. Közöttük volt a Kobak, a Mircea Eliade Líceum /Segesvár/ lapja, a MÁG, a Márton Áron Líceum /Csíkszereda/ diáklapja, ez később Ergo néven látott napvilágot, a Garabonciás, az Ipari Iskola /Szilágysomlyó/ lapja, a Gaudeamus, a Mihai Eminescu Líceum /Nagyvárad/ lapja, a Guguc, az Elméleti Líceum /Zilah/ diáklapja, a Gyorsuló Idő tudományos diáklap /Áprily Lajos Líceum, Brassó/, ugyanezen intézmény diákjai szerkesztették a Visszhang címűt is, a Haladjunk, a Bethlen Gábor Líceum /Nagyenyed/ lapja, az Isa, a Nagy Mózes Líceum /Kézdivásárhely/ lapja, a Kavics és az egy számot megért Tégla az Ady Endre Líceum /Nagyvárad/ lapja, a Stafilokópé a Salamon Ernő Líceum /Gyergyószentmiklós/ kiadványa és a Stafilokópé karácsonyi melléklete, a Kópé Mellén/k/let/t/.
1992. február 21.
Marosvásárhelyen febr. 21-én a védelem négy tanújának kihallgatásával folytatódott Cseresznyés Pál és Barabás Ernő pere. Széles Mária tanú azt állította, hogy a kazettán látható személy nem is Cofariu Mihaila. A tárgyalást márc. 13-án folytatják. /(bodolai): Folytatódik a Cseresznyés-per. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 22./
1992. március 17.
Cseresznyés Pált 1991. jan. 18-án tartóztatták le, azóta fogságban van. Azzal vádolják, hogy 1990. márc. 20-án Marosvásárhelyen belerúgott Cofariu Mihaila libánfalvi lakosba. Cseresznyés Pált rettenetesen megverték, így vették rá a beismerő vallomásra. Az akkori események miatt eddig 43 személyt ítéltek el, kizárólag magyarokat és cigányokat. /Magyar kálvária - Marosvásárhely. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./
1992. április 13.
Mintegy ötmillióan lehetünk, jelentette ki Mihai Nicolae, a Romániai Cigányok Általános Szövetségének alelnöke. "Az utóbbi évtizedekben minket minden lehetséges módon megaláztak." - mondta. /Magyar Hírlap, ápr. 13./
1992. május 19.
A lészpedi származású Fazakas József 1990 óta évente elhozza a lészpedi csángó gyermekeket, hogy ismerjék meg Erdélyt. Ismeretes, hogy 1948 és 1953 között magyar iskolák nyíltak a csángómagyar falvakban, mintegy száz iskolában. Azután 1953-ban egy tollvonással megszüntették a magyar iskolákat Moldvában, kivétel volt a lészpedi iskola, amely 1960-ig maradhatott magyar nyelvű. A lészpediek sokáig harcoltak magyar iskoláért. Az 1960-as évek elején még magyarul prédikált Gyorgyina páter, akit koholt vádakkal bebörtönöztek, majd kényszerlakhelyre száműztek. A papok nem tűrték, hogy híveik magyar imakönyvet használjanak. A csángók ügyét szívén viselő Bartis Árpád erre példát hozott: 1957-ben a lészpedi Bálint családnak ajándékozta a Szentek élete című könyvet. Amikor a pap megtudta, hogy ebből a könyvből felolvasnak a fonóban, egyszerűen elkobozta a könyvet. Amíg volt magyar iskola, Lészpeden kiváló tanítók voltak, Kallós Zoltán folklórgyűjtő másfél évig tanított itt. A lelkes tantestület /Zudor Attila, Zsombori Dénes, Bencze Irén, Butnár Ilona, Csergő Irén, Drunek Mária és Szász Mária/ kitartott itt, amíg lehetett. Marosvásárhelyen, a Bolyai Líceumban néhány évig posztliceális tanítóképző osztály működött, amelyet Kallós Zoltán, Vészi Mária, Asztalos Imre és ezt az emlékezést író Bartis Árpád vezetésével a tavaszi szűnidőben Lészpedre vittek és a vásárhelyiek kultúrműsorral szórakoztatták a falu népét. Viszonzásul énekes csoportot hívtak meg Marosvásárhelyre. 1957-ben Lészpeden, a temető kapujában még ez a felirat állott: "Hogy vagytok tü, voltunk mü és, ahogy vagyunk mü, lesztek tü es: por és hamu". Ez a felirat már régen eltűnt. Ignácz István bácsi mesélte Bartis Árpádnak, hogy 1946-ben az egyik népgyűlésen, amelyet a Magyar Népi Szövetség szervezett, részt vett Mihail Sadoveanu román író is. A csángó magyar beszédébe közbeszólt: "Igaz, a csángómagyarok üldözve voltak." /Bartis Árpád: A hűséges lészpedi csángómagyarok. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 19./
1992. május 25.
Nyílt levelet intézett máj. 25-én Stolojan miniszterelnökhöz, Mihai Golu tanügyminiszterhez, Grigore Zanc Kolozs megyei prefektushoz, Gheoghe Funar kolozsvári polgármesterhez Szőcs Judit, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége kolozsvári szervezetének elnöke és Buchwald Péter, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke. A levélben a régi kolozsvári egyházi középiskolák /Báthory Líceum a római katolikus, a Brassai Sámuel Líceum az unitárius, az Apáczai Csere János Líceum a református egyházé volt/ visszaadását, a történelem magyar nyelven való tanításának engedélyezését, a magyar történelem oktatásának bevezetését és a vallásoktatás biztosítását követelték, hivatkozva az EBEÉ határozatára. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 30., Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6-7./
1992. június 25.
A The Christian Observer észak-amerikai presbiteriánus hetilap meghívására Tőkés László püspök az Egyesült Államokban tartózkodott jún. 19-22. között. A hetilap és a Kongresszus Emberjogi Bizottságának szervezésében több rendezvényre került sor. Vladimir Tismaneanu politológus, Dorin Tudoran költő és Mircea Mihaies külföldi román ellenzéki, valamint Tőkés László püspök meghallgatásával tájékoztató értekezletet tartottak a kongresszusi képviselők számára, Románia, illetve a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény odaítélése kérdésében. Tőkés László kifejtette, hogy a legnagyobb kedvezménynek csak akkor van értelme, ha Románia népének érdekét és nem a visszarendeződést szolgálja. A püspök elmondta, hogy egy állítólagos református tanárral, bizonyos "Sasz Lászlo"-val gyalázkodó levelet írattak ellene. Vladimir Tismaneanu hangsúlyozta, hogy Románia egyedülálló a térség országai között abban, hogy továbbra is a titkosrendőrség maradt az országban a legerősebb hatalom. /Tőkés László püspök amerikai útjáról. = Pesti Hírlap, jún. 25., Sz. A.: ?Ha hallgatunk, vesztünkre hallgatunk?. = Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 30./
1992. július 18.
Tófalvi Zoltán /Marosvásárhely/ összefoglalta a Cseresznyés per fejleményeit. Cseresznyés Pált 1991. jan. 17-én tartóztatták le és 1992, júl. 7-én az időközben Magyarországra menekült Barabás Ernővel együtt tíz évre ítélték. Tófalvi visszatekintett a kezdethez. 1990. márc. 20-án a marosvásárhelyi magyarok békés tüntetést szerveztek. Az előző napon, 19-én felfegyverzett görgényvölgyiek súlyosan bántalmazták az RMDSZ székházába menekült 72 személyt, kiverték Sütő András félszemét. 20-án újból behozták Marosvásárhelyre a görgényvölgyieket. A botokkal, vasvillákkal, dorongokkal felfegyverzett román lakosok Sáromberkén halálra gázolták Gémes Istvánt, Nagyernyén Csipor Antalt, Marosvásárhely főterén pedig Kiss Zoltánt. A támadók között volt a libánfalvi Mihaila Cofariu is. Az összecsapás során Cofariu súlyos sérülést szenvedett. Miközben a Sütő András elleni gyilkossági kísérlet, továbbá a három halálra gázol egyetlen tettesét sem ítélték el, keresték Cofariu támadóit. Egyetlen orvosi látlelet sem bizonyította, hogy Cseresznyés Pál rúgása életveszélyes sérülést okozott volna. Végül meggyőző bizonyítékok hiányában, hamis tanúvallomások alapján ítélték el Cseresznyés Pált, akit előzőleg a börtönben megvertek. Ezzel a marosvásárhelyi események magyar és cigány elítéltjeinek száma 47-re emelkedett. Közben a bíróság a védelem egyik koronatanúját, a Cofariut bekötöző Seres Máriát, aki azt állította, hogy a földön fekvő féri nem Cofariu volt, egy év börtönbüntetésre ítélték. /Elvált a férjétől és a megítélt gyermektartási díjat nem fizette ki, ezért börtönözték be./ A tárgyalás során levetítették az ír tévé felvételét, melyet a marosvásárhelyi eseményekről készített. Azonban a filmet a vádnak megfelelően átalakították: kivágták belőle azt a részt, amikor a botokkal, fejszékkel felfegyverzett román tüntetők áttörik a rendőrkordont és megtámadják a békésen tüntető magyarokat. Ehelyett csak azok a képsorok láthatók, ahol a magyarok ellentámadásba lendülnek. Az ellenséges légkört mutatta, hogy Luca Ioan ügyész így kezdte vádbeszédét: "Gyilkosság megbocsátani annak, aki embert ölt!" Hiába mutatott be az RMDSZ egy filmet a valóságban történtekről, azt nem vették figyelembe. Borz Grigore, a vád képviselője odáig ment a magyarság kollektív elítélésében, hogy 1990. márc. 20-át az RMDSZ által szervezett katonai akciónak minősítette. Végül kijelentette: egyetlen románnál sem volt ütő-, vágó-, szúrófegyvert. Mihály Sándor, Jung Ildikó és Veres Gyula védőbeszédei mindezek miatt valóságos vádbeszéddé vált. Mihály Sándor hivatkozott arra, hogy a hírhedtté vált Judea ezredes bevallotta, a Népújság is leközölte, hogy a görgényvölgyiek felfegyverkezve jöttek Marosvásárhelyre. A nagy távolságból készült videofelvételről nem lehet pontosan megállapítani, hogy a földön fekvő alak Cofariu. /Tófalvi Zoltán: A marosvásárhelyi per. = Népszabadság, júl. 18./
1992. december 17.
A román háborús veteránok szövetségének képviselői Antonescu marsall rehabilitálására vonatkozó kérvényt nyújtottak át Mihai Ulpiu Chercheanu főügyésznek. A főügyész szerint helyt adnak a kérelemnek. /Népszabadság, dec. 17./
1993. január 19.
Először adott interjút román lapnak Mihai Pacepa, volt román kémfőnök, a Securitate hajdani vezérezredese, aki 1978-ban az Egyesült Államokba távozott és politikai menedékjogot kapott. Nyugaton napvilágra hozta a kémhálózat névsorát, 1987-ben megjelent Vörös horizontok című könyvében leleplezte Ceausescu rendszerét, a diktatúra működését. Most az Evenimentul Zilei kezdte közölni nyilatkozatát. A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ rákos daganatként behálózza az országot, a lehallgatás, a levelek felbontása folytatódik, az új kormányban legkevesebb nyolc olyan tag van, akik hajdan a Securitateval együttműködtek. Pacepa szerint az új román titkosszolgálat a régi Securitate több ezer tisztjét alkalmazza. Őket terheli Ion Culianu történész meggyilkolása Chicagóban, 1991-ben. Egy hónappal korábban Dumitru Mazilut támadta meg genfi otthonában két románul beszélő álarcos férfi, elvéve tőle Ellopott forradalom című, Iliescu elnök és Moszva kapcsolatait tárgyaló könyve kéziratát. Romániában ismét titkos listákat állítanak össze azokról a személyekről, akiket egyszer majd le kell tartóztatni. /Evenimentul Zilei (Bukarest), jan. 19: I. rész, ismerteti: Magyar Nemzet, Pesti Hírlap, jan. 21./
1993. február 10.
Szabófalva moldvai csángó faluból kért védelmet, segítséget Perka Mihály /Perca Mihai/ tanár. Szabófalván magyar szakkört akart létrehozni a tanulók egy csoportja, hogy anyanyelvüket tanulhassák. A megyei tanfelügyelőség képviselői a Securitate stílusában a gyermekeket egyenként hallgatták ki. A szülőket behívták az iskolába azzal, hogy olyan alkotmányellenes dolgokban vesznek részt, amely szerencsétlenséget hoz rájuk, az iskolára és az egész falura. Perka Mihály románul írt levelét közreadta Márton Árpád RMDSZ-képviselő. /Szabófalván a magyar nyelvkör alkotményellenes. = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), febr. 10-23./
1993. február 12.
1992. decemberében megszüntették a bűnvádi eljárást Ioachim Moga volt Kolozs megyei első titkár és Iulian Topliceanu volt helyi katonai parancsnok ellen, mondván, hogy a katonaság parancsnak engedelmeskedett, amikor a tüntető tömegbe lőtt. Ők tehát nem hibásak az 1989. dec. 21-i sortűz 26 halottjáért és 63 sebesültjéért. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./ Kolozsváron Ghenus Mihai bukaresti katonai ügyész febr. 12-én találkozott a kolozsvári sortűz áldozatainak hozzátartozóival és magyarázni kezdte döntését. A hozzátartozók azonban nem tudnak belenyugodni abba, hogy a gyilkosok szabadon sétálhatnak. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./
1993. március 8.
A szélsőséges, nacionalista Nagy Románia Párt megtartotta első országos kongresszusát /márc. 6-7./ Bukarestben. Kevés párt képviseltette magát, de a kormánypárt küldöttei megjelentek. Ott volt a Romániai Cigányok Általános Szövetségének főtitkára is. Ez azért keltett meglepetést, mert Vadim Tudor pártvezér korábban a cigányok kényszermunkára fogásának szükségességéről beszélt. A kongresszusát tartó párt az RMDSZ betiltását és Tőkés László püspöknek az országból való kiutasítását követelte. A magát magyar nemzetiségű románnak valló Iuliu Furo javasolta, hogy a parlament fogadjon el egy románellenes tevékenység elleni törvényt, követelte az etnikai lapon szervezett pártok betiltását és Tőkés László ügyészség elé állítását. Megjelent Mihaila Cofariu, az 1990-es marosvásárhelyi pogrom román sebesültje, akit már felköszöntött Iliescu elnök is, és akit most Vadim Tudor elnök köszöntött. A küldöttek nyílt szavazással újraválasztották az elnöki tisztségbe Vadim Tudort. /Magyar Hírlap, Új Magyarország, márc. 8./
1993. április 29.
Ápr. 30-án lesz Cseresznyés Pál fellebbezési tárgyalása Bukarestben. Cseresznyés Pált 15 évre ítélték, mert a magyarokra uszított hodáki Mihai Cofariu támadójaként azonosították az videofelvételen. Ezt a videofelvételt most többször bejátszották a román tévéadók, hogy hangulatot teremtsenek a tárgyaláshoz. Cseresznyés Pál ugyanannyit kapott, mint a tömeggyilkos Ion Dinca, akinek életfogytiglanját a Legfelsőbb Bíróság ápr. 26-án 15 évre változtatott. Az ő tárgyalása előtt a tévé nem mutatott felvételeket 1989. decemberéről. /Nits Árpád: Justitia félkarú mérlege. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./
1993. április 30.
Ápr. 30-án tárgyalta Bukarestben a Legfelsőbb Bíróság Cseresznyés Pál fellebbezését, akit a marosvásárhelyi törvényszék minősített emberölési kísérlet vádjával 10 év börtönre ítélt. - Frunda György, Cseresznyés Pál védője hangsúlyozta, ez politikai per, a 45 oldalas vádiratból 30 a marosvásárhelyi eseményekről szól, melyben - szemben a Helsinki Bizottság jelentésével -, a magyarságot kiáltja ki egyedüli bűnösnek. A marosvásárhelyi bíróságok elfogultak: az elítéltek közöl mindössze két román szerepel /másfél éves felfüggesztett szabadságvesztéssel/, de 44 magyar és cigány. Cseresznyés Pál elismerte, hogy belerúgott Mihaila Cofariuba, de ez nem emberölési kísérlet. A vádlott elmondta, hogy letartóztatása idején és később is, a börtönben többször megverték, aludni sem hagyták. Cseresznyés ügyvédje kérte, hogy a verést akadályozzák meg. A fellebbezés ügyében máj. 17-én hoznak ítéletet. Frunda György felmentő ítéletet kért. Amennyiben ez nem következik be, nemzetközi fórumokhoz fordulnak, mondta. /Demeter J. Ildikó: Mérlegen a Cseresznyés-per. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./ Az ápr. 30-i tárgyaláson bevonult az ítélőtanács: Antonie Pandrea elnök, Silvia Marica és Gheorghe Toader bírák. Az ügyész Bonini. Frunda György kérte a bíróságot, hogy védencével magyarul beszélhessen, de ezt nem engedélyezték. Frunda György védőbeszédében cáfolta a vádiratban foglaltakat. Akkor három autóbusz érkezett félrevezetett emberekkel, akik megtámadták az RMDSZ székházát. Ha a szervezők nem bujtatják fel a vidékről beáramló embereket, nem került volna sor összecsapásra. Maga Mihaila Cofariu is bevallotta, a román pópa figyelmeztette őket, a magyarok elfoglalták Marosvásárhelyt és uralmuk alá akarják keríteni Erdélyt. Sütő András támadóját másfél évre ítélték, Cseresznyés Pál egy rúgásért 10 esztendőre. Egy ütés nem meríti ki a minősített emberölés kísérletének vádját. A közerkölcs elleni vétség pedig nevetséges vád, amikor összecsapás történt. Megdöbbentő volt a sértett Cofariu ügyvédjének állítása: hangversenyre érkeztek a görgényvölgyi románok. /!/ Cseresznyés Pál elmondta, hogy a előzetes letartóztatása idején és a börtönben súlyosan bántalmazták a börtönőrök és cellatársai is. Nem hagyták pihenni, éjszaka is felzavarták és megverték. A tárgyalás után Frunda György kijelentette, ha a határozat nem lesz pozitív, akkor Cseresznyés ügyét újból szóbahozza az Európa Tanács jogi bizottságában. /Béres Katalin: Románia Dreyfus-pöre? = Orient Expressz (Bukarest), máj. 7./ Előzmény: 1991. jan. 18-án tartóztatták le, 1992. júl. 7-én a Maros Megyei Törvényszék 10 év börtönbüntetésre, valamint 1 millió lej kártérítésre ítélte Cseresznyés Pált és - távollétében - Barabás Ernőt. /Népújság (Marosvásárhely), 1992. júl. 8./
1993. május 11.
Tőkés László püspök Nagyváradon, máj. 11-i sajtóértekezletén kifejtette, hogy olyan politikai változást kell elérni, amelyben a kisebbségeket nem éri hátrány. Az autonómia keretei között kivívható az anyanyelvi oktatás joga. A magyar diákok 30 százaléka nem jár magyar iskolába. Ha megoldódna, hogy minden magyar gyermek anyanyelvén tanulhasson, akkor tízezerre tehető pedagógushiány jelentkezne. Az etnikai tisztogatás burkolt, távlatos, több évtizedes gyakorlatának ez az eredménye. - A román szenátorok hozzá intézett leveléről kifejtette, hogy ennek a kampánynak a célja, hogy őt leválasszák az RMDSZ-től, majd az RMDSZ-t az ellenzéktől. - Senki sem vizsgálta meg, igazak-e álltásai. Máj. 2-i sajtóértekezletén harmincoldalnyi statisztikával állt elő, de ezt egyetlen román lap sem közölte, a magyar lapok sem vették át. Octavian Buracu a sajtóértekezleten határozottan kiállt Tőkés László mellett, elítélte a román szenátorok levelét. Elmondta, hogy azt Doian Cornea sem írta alá, a levéllel nemcsak ő, hanem Adrian Marino, Mircea Mihailescu sem értett egyet. /Tőkés László sajtóértekezlete. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 14./
1993. május 17.
Mihai Geabu személyében új alpolgármestert választott Kolozsváron a tanács, mert elődjét, Liviu Medreát, Funar jobbkezét a kormány megyei prefektus-helyettesnek nevezte ki. Geabu mérsékeltebb gondolkodású. /Bogdán Tibor: Mérsékelt alpolgármestert választottak Kolozsvárott. = Magyar Hírlap, máj. 17./
1993. július 17.
A romániai művelődési lapok vezetői nyílt levéllel fordultak Iliescu elnökhöz, Nicolae Vacaroiu miniszterelnökhöz és Mihai Golu művelődési miniszterhez, tiltakozva amiatt, hogy a minisztérium nem támogatja a minisztérium által kiadott folyóiratokat. Az aláírók között van a román lapok mellett a három támogatott magyar lap képviselője is, Gálfalvi Zsolt, A Hét hetilap, Szabó Zsolt, a Művelődés és Kántor Lajos, a Korunk folyóirat főszerkesztője. /A romániai művelődési lapok vezetőinek nyílt levele. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 17-18./
1993. július 23.
Petre Ninosu igazságügyi miniszter menesztette a bukaresti törvényszék elnökét, Turianut. Ismeretes, hogy Turianu az 1992-es választás idején érvénytelenítette Iliescu szenátori jelölését. Ugyancsak az igazságügyminiszter kinevezte Burea ezredest, Petre Mihai Bacanunak, a Romania Libera főszerkesztőjének egykori szekuritátés vallatóját a Belügyminisztérium Konzuli Hivatala elnökének. /Bíró Béla: A helyet változatlan. = Brassói Lapok, júl. 23-29./
1993. augusztus 7.
1992 őszén az RMDSZ Maros megyei elnöksége felhívással fordult a romániai magyarsághoz, hogy segítsenek összegyűjteni a Cseresznyés Pálra kirótt embertelen büntetés összegét /1 millió 52 ezer lej, ebből 732 ezer lejt kellett kifizetni Cofariu Mihaila részére/. A felhívás eredményes volt, még tavaly ötmillió lej gyűlt össze. A büntetés összegét Cseresznyés Pál jogi képviselői kifizették. A megmaradt négymilliós alapból az elítélt és a rászoruló családtagok segélyezését biztosítják. Ugyanebből folyósítanak segélyt Szabadi Ferencnek és több más elítéltnek, valamint családtagjainak. /A Székelyföld lakossága adományozta a legtöbbet. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 7./
1993. augusztus 28.
Az aug. 28-i kormányülés után Vacaroiu miniszterelnök bejelentette a személyi változásokat: ez elnöki tanácsadóvá kinevezett Misu Negritoiutól Mircea Cosea vette át a reformügyi tanács vezetését, Cristian Ionescu helyett Constatin Teculescu az új kereskedelmi miniszter, Mihai Golu művelődésügyi minisztert Petre Saldulescu, Gheorghe Angelescu ifjúsági és sportügyi minisztert Alexandru Mironov váltja fel. A kormány tájékoztatási főosztályának új vezetője Dumitru Popa, aki Octavian Partenie helyébe lép. Kötelezővé tették a miniszterek, államtitkárok, minisztériumi főosztályvezetők részére a vagyonnyilatkozat elkészítését. /Pesti Hírlap, aug. 30./
1993. október 8.
Okt. 8-án Herkulesfürdőn tartották meg a "román szellemiség első kongresszusát", amelyen a Romániával szomszédos országokban élő románok képviselői vettek részt "a Dnyesertől az Adriáig, Máramarostól Albániáig". A résztvevők elhatározták, hogy herkulesfürdői székhellyel létrehozzák a Román Közösségek Társaságát, megválasztották az 1994 tavaszára tervezett következő találkozó szervezőbizottságát, melynek elnöke Adrian Nastase, a képviselőház elnöke, ügyvezető elnökei pedig Adrian Paunescu, a Szocialista Munkapárt szélsőséges nacionalizmusáról híres szenátora, Victor Craciun, a találkozót megszervező Kulturális Liga az Összes Románok Egységéért elnöke és Traian Zamfir, Krassó-Szörény megye prefektusa. A kongresszuson Nastase kijelentette: egy nép vagyunk a Dnyeszter és az Adria között, a Duna két partján, a Máramarostól Albániáig, körülvéve szlávokkal, magyarokkal, görögökkel és törökökkel. Nastase hozzátette: Romániában senki sem fogja azt mondani, hogy 30 millió román miniszterelnöke vagyok. /A román szellemiség kongresszusa Herkulesfürdőn. = Magyar Hírlap, okt. 11./ A kongresszuson az egyik "szakértő" kijelentette: "12 millió román él kisebbségi sorsban". A kongresszus zárónyilatkozata szerint "7 millió román él a határokon kívül. Ma már az anyaországra vetik tekintetüket." /Kisebbségi románok. Zsonglőrködés a számokkal. = Pesti Hírlap, okt. 11./ A kongresszus védnökei: Iliescu elnök, Teoctist ortodox pátriárka, Vacaroiu miniszterelnök és Mihai Draganescu, a Román Tudományos Akadémia elnöke. /Dimineata (Bukarest), okt. 9-10./
1993. november 3.
Nov. 1-jén a kormányfő ellenőrző testületének vezetője, Ioan Honescu vádat emelt Petre Roman volt miniszterelnök és két volt minisztere /Traian Basescu és Mihai Zissu/ ellen, a 151 oldalas dosszié szerint szolgálati visszaéléssel, okirat-hamisítással és a köztulajdon megkárosításához vezető bűncselekményekkel vádolják őket. Villákat adományozott Petre Roman a hatalomra került új gárda tagjainak, ő is egy 11 szobás villába költözött. Petre Roman a parlamentben nov. 2-án visszautasította a vádakat, azokat "tipikusan sztálinista diverziónak" nevezte. Társaival együtt közölte, hogy lemond képviselői mentelmi jogáról és az igazságszolgáltatás rendelkezésére áll. /Vádat emelnek Petre Roman ellen. = Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, nov. 3., Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./
